Sokan mondják, hogy az esküvői fotózás tulajdonképpen semmiben sem különbözik az egyszerű portréfotózástól, csupán a kivételes alkalom teszi különlegessé. Pedig ez nem így van. Az esküvői fotózás különbözősége, szépsége és egyben nehézsége a megismételhetetlenségben rejlik. Ebben a szakmában nincs lehetőség a javításra, hiszen az első hitvesi csók csak egyszer csattan el.
Az esküvői fotózás a fotózási ismerteken túl egy sor emberi készséget követel: ilyen a türelem, a rugalmasság és az alkalmazkodóképesség. Fotózás közben igyekszem nyugalmat árasztani, hiszen a párokon egyébként is ott van egy érthető feszültség, amelyet oldani kell. Ez egy édes feszültség, amely tele van várakozással, vággyal, drukkal - és ezt a feszültséget a magunk oldalára állíthatjuk az esküvői fotózás során.
Azzal mindenki egyetérthet, hogy az esküvői fotózásnak tétje van, mint ahogyan annak is, amikor egy pár kimondja a boldogító igent. Ennek a tétnek, a felelős döntésnek, az odaadásnak és a szerelemnek látszódnia kell a képeken, mert akkor válnak hitelessé.
Az esküvői fotózás során pillanatokat örökítünk meg, de ha a képeket egymás mellé rakjuk, akkor a nagy nap története fog kirajzolódni. Érdemes kérni a készülődés megörökítését is, mert a lakodalom fotózásával csak így lehet szépen keretbe foglalni az esküvő napját.
Az esküvői fotós akkor érte el a célját, ha a képek örök érvényű emléket nyújtanak, és megérintik a párokat. A képek átadásakor rengetegszer hallom azt a mondatot, hogy - Ezt még az unokáinknak is meg fogjuk mutatni. A díjazás mellett, talán előtt - az ilyen mondatok miatt érdemes ezt a szakmát művelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.